Természeti adottságok

Domborzat

A vidék a földtörténet 20-22 millió évvel ezelőtti korszakában a miocén-kori szigettengerként előrenyomuló víz és az ismétlődő vulkáni tevékenység váltakozásában formálódott. A lávakitörések, feltöltődések, elmocsarasodások, tenger-előrenyomulások ritmusa háromszor ismétlődött meg. Ezek „terméke” a nógrádi kőszén, mint ahogy a községhez igen közel lévő Ipolytarnóc őstörténeti természeti értékek, az ősfenyő és ősállatnyomok is. A település domborzata változatos, belterülete nagyrészt sík terepen fekszik. Talajának döntő részét a barna erdőtalaj különböző típusai adják, jelentős még a réti talaj, de található humuszos homok és réti öntéstalaj is. A dombvidék talaja kovárványos erdőtalaj. A mai Ipoly-völgy a kéregmozgások és a kőzetminőségtől függő természeti munkák eredménye, amely a szerkezeti mozgások révén kisebb részmedencékre tagolódott.

Növényvilág

A természetes növényzetet a domborzat adottságai, a dimbes-dombos vidék jelentősen meghatározzák. A dombvidék jelentős részén akác és tölgy található, de az erdei fenyő és a luc társulások is megtalálhatóak. A domboldalakon elszórt foltokban boróka és kökény, valamint csipkebogyó és szederrel tarkított növénycsoportosulások találhatóak.

Az emberi munkával termesztett növények jelentős részét kukorica és búza alkotja, de előfordul rozs és árpa is. Esetenként napraforgó és olajtök is megtalálható a mezőgazdasági termelők palettáján.



 

Állatvilág

A vadon élő állatok közül elsősorban a vaddisznó, őz, és szarvas jelenléte jellemző. A róka és a vadnyúl is jellegzetes állata a vidéknek, de az éber természetbúvár borzzal vagy muflonnal is találkozhat. Az apróbb termetű állatok közül jellemző még többek között a mókus. A madarak tekintetében – szintén a teljesség igénye nélkül - megemlíthető a fácán, a fülesbagoly, a vadkacsa, az egerészöjv, a galamb, a szalonka vagy a vörös vércse.


 

Az állattartásra szakosodott vállalkozók elsősorban szarvasmarha vagy nyúl tartással foglalkoznak. Régebben jellemző volt a vágósertés, a juh, valamint a kecske tartása is. Az egyéni gazdák általában háziállatként kutyát és macskát tartanak. Haszonállatként elsősorban a baromfi a jellemző, de helyenként ló előfordul.